Milyen a Balaton-barát díszkert
A Balaton körül a legtöbb kertet pihenésre, kikapcsolódásra használjuk. Ennek feltételei hagyományosan az árnyék, a gyep, a szép és rendezett környezet, adott esetben virágokkal, díszfákkal, cserjékkel. Fontos szempont szokott még lenni a szomszédoktól való vizuális lehatárolás.
A Balaton-barát díszkert víztakarékos, nem igényel kémiai növényvédelmet vagy műtrágyázást, nincsenek benne olyan növények, amelyek elterjedve veszélyeztetnék a természetes élőhelyeket, és az élővilág számára átjárható. A jó hír az, hogy ilyen kertet ki lehet alakítani tájba illő növényfajokból, a tipikus gyep-virágágyás-sövény elrendezéshez képest jelentősen kevesebb gondozást igénylő módon, ráadásul nagyon kellemes mikroklímával.
A víztakarékos művelés két legfontosabb szempontja a csupasz, fedett (aszfalt, beton, térkő) vagy félig fedett (kavicságy, műfű) talajfelületek kerülése, és az esővíz felhasználása az öntözésre. A virágágyások többszintű kialakításával vagy mulcsozással (talajtakarással) megelőzhető a csupasz talaj és a gyomlálás is elkerülhető. Ha a kertben minimális méretűek a burkolt felületek (kerti utak, autóbeálló), azok nem melegszenek fel kellemetlenül nyáron, és nem kerül róluk szennyező anyag az élővizekbe. A tetőről lekerülő esővíz gyűjthető hordóba, vagy akár nagyobb tartályba, így nem kell ivóvízzel öntözni, ami a növényeknek is jót tesz. Ahol lehet, csepegtető öntözést kell kialakítani a permetezés, locsolás helyett - ez is automatizálható, ha kell.
A többszintű növényzet óvja a kertet a kiszáradástól is, így kevesebb vízre lesz szükség. A többszintűség megjelenhet már abban is, hogy ritkábban nyírjuk a gyepet, de igazán a fák és cserjék adják meg a kert élőhely-funkcióját. Az idős fák megőrzésével, fészekodúk, denevérodúk kihelyezésével otthont nyújtunk az emberi jelenlétre érzékenyebb madaraknak és repülő emlősöknek is, az élőhelyfoltok között vándorló állatok (pl. baglyok) is alkalmas pihenőhelyet találnak. Érdemes a tájra jellemző, az adottságokat jól tűrő növényeket választani, hiszen ezek kevesebb gondozást is fognak igényelni. Egyes invazív növények ültetését már jogszabályok, helyi rendeletek tiltják, de a folyamatosan bővülő kertészeti választék miatt nem csak a rendeletben meghatározott fajokat érdemes kerülni. Letölthető táblázat >>
Külön szempont a vízparti növényzet óvása: nagyon kevés természetes vízpart van már a tó körül, holott ezek az élőhelyek nagyon fontosak a szárazföld és a nyílt víz élővilága, valamint a víz tisztasága számára is. Vízparti kerteknél semmiképpen ne károsítsuk a nádast, a magas sás- vagy gyékényállományokat, a vízparti cserjéket vagy fákat! Ahol a kert nem esik vízpartra, nagyon hasznos az egész táj élőhelyhálózata szempontjából, ha kerti tavat alakítunk ki. Ez lehet akár csak egy földbe ásott lavór, de nagyobb, állandó tó is, ami “töltőállomás”” funkciójával lehetővé fogja tenni a vízhez kötődő állatok, sőt növények mozgását a tájban.
Ha ritkábban nyírjuk a gyepünket, az jobban átjárható lesz a kétéltűek, hüllők számára, a benne virágzó növények pedig a megporzó rovarok táplálkozását segítik.
Óvjuk a nagy, idős fákat. A nagy, idős fák nagyon sok ökológiai funkciót látnak el, és az ember számára is hasznosak, hiszen árnyékolnak, párásítanak a leveleikkel. A magas, odvas fák lehetővé teszik a szúnyogállományok szabályozásában szerepet játszó denevérek és ragadozó madarak fészkelését is. A száraz, veszélyes ágak esetleges levágása után megmaradó hosszabb csonkok lehetővé teszik az álló holtfa lebontásában aktív rovarok (pl. szarvasbogár, nagy hőscincér) megmaradását a tájban.
Egy-egy fészekodú, rovarhotel vagy ágkupac olyan állatokkal gazdagíthatja kertünket, amelyek a kártevők féken tartásában vagy a megporzásban is szerepet játszanak. Ha a termelődő zöldhulladékot nem szállíttatjuk el, hanem helyben komposztáljuk, azzal lehetővé tesszük a talaj termőképességének helyreállítását.
Az ökológiai átjárhatóság szempontjából fontos a kert egyes részeinek az alakja, elhelyezkedése is. A kertet körülvevő élősövény például lehetővé teszi, hogy a cserjeszinthez kötődő állatok átjárjanak a területen, amit az egymástól elszigetelt foltokban növekvő cserjék kevésbé segítenek. Ha a kert idősebb fái közel vannak egymáshoz, azzal kiterjedtebb, gazdagabb élőhelyet hozunk létre, mint ha egymástól elszigetelve állnának. Az átjárhatóságot a legtöbb élőlénycsoport számára a burkolt felületek, falak, kerítések gátolják. Sokat segít, ha a kerítés lábazata néhány helyen meg van szakítva, és a rács vagy háló leér a földig. Meredek hegyoldalakban jó, ha a támfalak nem szelik át a teljes kertet, hanem növényzettel fedett lejtők kötik össze az egyes szinteket. Ha az autóbeálló közvetlenül a kerítés mellett van, és onnan csak egy keskenyebb gyalogjárda vezet a házhoz, kisebb a burkolt felület, mint ha az autónak megfelelő szélességű burkolt sáv az egész kertet átszeli.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve olyan kertet tudunk kialakítani, amely egyenletes átmenetet biztosít a környék természetes élőhelyei felé, így segíti a Balaton élővilágának fennmaradását.
A Balatonbarát díszkert őrzi a helyi hagyományokat, szép és otthonos, bírja a helyi körülményeket, kellemes mikroklímát biztosít, miközben takarékosan művelhető és gazdag madár- és megporzó rovar élővilága van. Legfőbb ismérve a helyi növényfajták használata és az ökológiai átjárhatóság.
A Balatonbarát konyhakert gazdagon, változatosan terem műtrágya, gyomirtó és intenzív talajművelés nélkül. Élő talaja van, amelyet a kert saját komposztja egészít ki. Hozzájárul a megporzó rovarok állományának fennmaradásához. (Bővebben itt olvashatsz róla)
