Milyen a Balaton-barát szőlő és gyümölcsös?
A Balaton-barát szőlő és gyümölcsös a táj karakteres eleme, ritka és védett élőlények számára menedéket nyújt, de legalábbis átjárható, a talaj szennyezésével, víz pazarlásával nem jár, nem igényel intenzív gondozást, de mégis termést hoz. Legfőbb ismérve az állandó talajtakarás zöld sorközökkel, a kémiai növényvédelem és műtrágyázás kerülése.
A szőlő mint a balatoni táj kultúrnövénye nem csupán a bortermelést szolgálhatja, hanem a tó körüli dombok, szőlőskertek részeként csemegeszőlőt, árnyékot és a sok munka mellett egy emberöltőnyi időszakra társaságot is nyújthat a terület gazdájának. A napjainkra általánosan elterjedt, huzalok segítségével sorokba rendezett művelésforma elsősorban a gépi művelést hivatott elősegíteni. Azonban abban az esetben, ahol ez nem feltétlenül szempont, ott a jóval kisebb párologtató felülettel járó, ám időben elvégzendő kézi munkával fenntartható bakművelés, vagy a lugasos-, úgynevezett pergolaművelés is alternatívát jelenthet. Ez utóbbi azt is lehetővé teszi, hogy az adott területen többféle növényt párhuzamosan, polikultúrában termesszünk, így jobban kihasználva a rendelkezésre álló területet, akár konyhakerti zöldség- és fűszernövényeket is neveljünk a gyümölcstermők mellett, alatt.
Ugyancsak léteznek gazdasági és környezeti szempontból is előnyös alternatívák a jelenleg telepített fajtákra, ilyen számos, a legjelentősebb szőlőbetegségekre toleráns fajta telepítése. Hazánkban számos, sikeres nemesítői munkával előállított rezisztens, pontosabban többnyire kisebb-nagyobb mértékben betegségekre toleráns fajta ismert. Ezek közül több is alkalmazható kettős hasznosításúként, azaz amellett, hogy képes alapanyagot adni a jó minőségű borhoz, kiváló csemegeszőlőnek is számít. Ezeket még az ökológiai termesztésben engedélyezett, a felszínt kezelő (nem felszívódó) növényvédő szerekkel sem kell, vagy csak kis mértékben szükséges permetezni, így energia és anyagi források spórolhatók meg, amellett hogy mindez környezeti szempontból is előnyös.
Annak érdekében, hogy a termesztésünk - amennyiben nem mennyiségi, hanem minőségi szempontokat vesz elsősorban figyelembe - a lehető legkevesebb külső energiabefektetést (és anyagi ráfordítást) igényeljen, úgy érdemes gondoznunk területünk talaját, hogy az hosszútávon és hatékonyan képes legyen biztosítani az ott található, vagy oda általunk bejuttatott tápanyagforrásokat a növényeknek. Ehhez el kell kerülni a talaj forgatását (különösen a meredekebb lejtésű területeken), a fajgazdag sorköztakaró növényzet kialakításával a talaj szerkezetét is javíthatjuk a humuszanyagok képződésének elősegítésével. Ezek ugyanis a talaj élőlényeinek környezeti feltételeit javítják, a talajt szerkezetessé, jobb vízmegtartó képességűvé teszik, ez pedig tovább javul az ott magas diverzitást elérő élőlényközösség tevékenységével. A fenti szempontok alkalmazása mellett végeredményben a talaj egészségesebb lesz, hiszen amennyiben semennyi, vagy kevesebb növényvédő- és gyomirtószer kerül a talajba, úgy a biológiai élet a gazda szövetségeseként egy olyan kis intenzitású (extenzív), stabil gazdálkodást tesz lehetővé, mely nagy mértékben a külső erőforrásoktól független módon képes működni.
Az így művelt szőlő nemcsak látványra őrzi a táj karakterét, de hozzájárul a tó vízminőségének védelméhez a talajerózió visszafogásával, a műtrágyák és növényvédőszerek elkerülésével. Egy-egy ilyen ültetvény kiváló élőhely számos rovar, kétéltű, madár, kisemlős számára a gazdag gyep- és cserjeszint miatt. A Balaton-barát szőlő az állatok, de a növények számára is átjárható terület, össze tudja kötni a környezetének természetesebb élőhelyeit
